Úrnak lenni
büszkének lenni,
ha tudod: képes vagy rá
bátornak lenni,
ha mersz: és felajánlod
úrnak lenni,
ha utána: mosolyogsz
pedig nem erre vágysz.
- 2008-12-16 10:39:09
- Bbt
- (hozzászólások: 0)
büszkének lenni,
ha tudod: képes vagy rá
bátornak lenni,
ha mersz: és felajánlod
úrnak lenni,
ha utána: mosolyogsz
pedig nem erre vágysz.
Feledni ha kell:
holnap lehet.
Ha holnap este
nem viszed magaddal -
sem a nyűgöt,
sem őt, aki nincs,
csak te leszel, új,
aki ha tapasztal
bátran látja: merre
nem kell hozzá már
a holnap sem,
a holnapután nincs még,
Nincs itt még a ma sem
bátortalan a gond,
nem megy a döntés,
a múlt kincsét,
meddig,
öleled magadhoz,
várod a váltást
méred a tegnaphoz
döntesz,
ha még nem késő
késő,
ha már döntöttél,
Nincs csók,
marad az álom,
s marad az álom:
holnap, ha találom.
Baráttá válni
Nem lehet, csak pillanat
jelzi: megjöttél.
Én, ki emberként ha
szóltam, vagy ha hangok
szóltak helyettem
S kiáltani soha nem fogom, nem merem:
Este volt, mindent körülállt a csillag,
lásd, láttam én is, ha tenni akarván
csöndben kaptam el lopva szemed,
nem volt, nem lesz kérdés, ártatlanul
S ha volt pár szó, pillanat,
Vártam bátran a jövőt,
vártalak téged, ha szeretném,
s lenne sors, ahogy kell, véletlen,
csak akarat legyen,
had kiáltom szét az egeknek újból
szét a világba, mert nem lesz világ
csak csönd, csak ketten, szégyenlősen
Flóra
Ahogy a véletlen meghatározza:
nem tudom mit szeretne,
szembejön a múlt és az álom,
gyors döntés: enyém és tied,
mindkettő előbbrevitt.
S ahogy véletlenek nincsenek,
a döntés ténye nem vált világot
a sör is gyorsan elfogy
(fogyna, ez egy másik döntés)
És minden megy tovább, előre,
Holnap lesz, s mi máshol leszünk,
Nem teljesen értve a tegnapot,
de igazolnánk a döntést -
Csak ha szép lesz, de fájni fog.
"azzal a céllal, hogy forma egy szeplőtlen tag -ból
egy gyapjú -ból juh egy must, mindenek felett, lenni juh"
Albert Einstein
jujj világ!
jujj körbevesz!
jujj mennyi érdekes dolog!!!
nahát!
jujj! jujj! nahát!!!!!!
(original text from G#HDF )
S ha nem vagy egész:
Alatta, vagy fölötte
találod magad?
(Reflexió )
Játék a kezeddel.
Játék, ha már
szabadjára engedtük
a gint a palackból.
Játék fejben és
játék a testben.
Játék a kérdés:
mi lesz, ha megcsókol?
Kérdés a jelölés,
kérdés egy randevú.
Kérdés egy üres ház:
ha szabad az éjszaka.
Kérdés a holnap,
és kérdés a kor,
kérdés a miért:
és meddig, ha tartana?
Nincs kor,
marad a különbség.
Nincs éjszaka,
marad a hűvösség.
Nincs csók,
marad az álom,
s marad az álom:
holnap, ha találom.
Viccben élek benne.
Amikor elmúlik mellettem,
Nem érzem hova nézek.
Utána viszont itt mosolyog
A
Poénon.
Érted? Kérdezem én, tőlem
Ha meg nem vidorkodom,
Kicsit álmatagon várom:
Majd csak megértem végre.
Csendesen somolygok, miközben
Lassan teljesen elsorvad,
És nem akarom látni bennem
Amint már megérett minden,
Egyedül maradtam magammal,
És lassan kibuggyan
A mindegy-kacaj,
A
Mikor
Nem is lenne még mindegy,
Ha nem félnék meglenni magamtól,
Talán csendben is maradnék.
A magyar tyúkok élelmesek, nagyon jó élelemkeresők, ellenállók. Termelésük megközelíti a modern kéthasznú fajtákét.
(A Sors reakciója egy fejfára)
Nem láttam elém,
szóltam, szavam elnyelte
lehúnyt szemetek.
Jani elment vásárolni. Lacika utánament, de nem találta meg
Janit. Sajnos.
Pedig kereste mindenhol, csak ott nem, ahol éppen volt.
Jani sok mindent vett, például répalét, almalét, parajt, sok
kiflit, narancsot, tejet. Vett még Milka csokit és cukorkát is.
Alig maradt valami a tárcájában estére.
A srácnak este táncolni kell menni, emiatt gondot jelent neki a
kevés forint. Jani nem volt vidám. Emiatt kellett volna kapcsolatot
teremtenie Lacival. Telefonált neki, de Laci nem volt otthon, épp a
piacon kereste pajtását. Laciéknál testvére, Melinda Evita
Alejandro vette fel a telcsit.Mondotta volt: Sajnos jelenleg senki
sincs itthon, de harminc perc elteltével kérlek, fáradj át de.
Harminc perc elteltével Laci már ismét nem volt otthon. Ekkor ért
oda Jani.
Melinda Evita Alejandro kacér hangon invitálta. Jani átlátott
rajta, de nem idegeskedett. Kedvére való volt,
amit látott. Pillanatok alatt ott találta magát Melinda Evita
Alejandro pucér testén, és tette, amit tennie kellett:
kufircoltak.
(2004.)
Vihar jött és fény áradt,
úszott az ár felülről
lefelé zúdult, támadt.
Csend lett aztán, sötét,
csöppentek, csobbantak,
fent száradt a levél.
Ámult egy macska szorosan mellettem,
ki idáig bújt, félt.
Nem értette: hová tehettem
Az ég összes ördögét.
Közeledik az idő,
gyakran elkalandozok előre.
Mi lesz? Mi? Miért?
A kérdés röpköd a fejemben,
nyugodni nem hagy. Régi érzések…
Elszakadni nem tudok tőlük,
bár szeretnék,
szeretném, ha végre csend lenne belül,
ha végre én kerekednék felül,
a végén minden kiderül,
talán még az ég is…
Vagy hirtelen megint az elején találom magam…
Nem.
Még egyszer nem.
Velem ezt még egyszer nem
teheti meg senki sem.
Ahogy én azt hiszem.
Fenn – lenn, mint a fej,
ha bólogat vidáman,
vagy csak némán meghajol egyszer…
Mint a halálos beteg, aki tagad, fél,
de sorsa csak megy előre némán,
át életén, át a világon,
hogy egyszer megálljon ott,
ahol már senki sem keresi,
ott aztán szépen megkeveri,
majd kiissza fenékig méregpoharát,
csendben leroskad, elalszik,
arcán az első és utolsó nyugodt mosoly,
most már néma,
s talán boldogan újjászülethet…
Újjászülethet…
Talán még ma.